Valós
történelmi események, történelmi személyek is szerepelnek a
regényben, amely az 1920-as évektől egészen 1946-ig terjedő
időintervallumban játszódik. A cselekmény Egerben, Sopronban,
Debrecenben, Pesten és a Don-kanyarban (Szovjetunióban) zajlik.
Nyomon követhetjük az akkori társadalmi viszonyokat, és egy, a
történelem viharain átívelő házasság útját. Olvashatunk
hűségről, kitartásról, emberségről egy viharvert világban. A
főszereplőket: Gulyás Miklóst és Lukács Angélát az első
regényemben (A hegyek eltakarták a napot) már megismerhette az
olvasó, de ez a történet önálló regényként is olvasható. A
két regényt tulajdonképpen a szereplők találkozásai fűzik
össze.
Megjegyzés: A regény korlátozott pédányszámban könyvesboltokban még kapható, de interneten is megrendelhető
Utószó a második regényemhez
Az
első regényem megírása után, tudtam, hogy a magyar történelem
alakulása még követeli a folytatást. „A hegyek eltakarták a
napot” című regényben szereplő Gulyás Miklós („Kölyök”)
orosz fogságból való szabadulásával kezdődik a történet, aki
Sopron városába megy. Fontosnak tartottam írni az ottani
eseményekről, mert nagy jelentőséggel bír szerintem minden
magyar embernek, hogy Sopron és környéke Magyarország határain
belül maradt a kiharcolt népszavazás kapcsán.
A II. világháború eseményeinek írásánál sokszor édesapám visszaemlékezései adtak valóságos alapot. Sokszor mesélt arról a megpróbáltatásokkal teli vészterhes időkről. Mindig ugyanúgy, a családi körben hűen önmagához, mondta el a megélt eseményeket, abban az embertelen világban. Néhányszor felmentünk az egri várba is, és megmutatta, hol volt a legénységi szálló és a laktanya konyhája. Elmesélte, hogyan sorakoztak fel a katonák a Dobó téren a misére. Ezért nem csoda, ha személyes érzések fűznek a történethez.
Sok képet, cikket, tanulmányt elolvastam, és nagy segítségemre volt szintén az archivált, korabeli Eger újság. A kutatás és a regény megírása közben felvetődő kérdések, újabb utánajárást igényeltek a történelmi hitelesség miatt. Kibontakozott előttem az akkor élt egri emberek élete, a németek bevonulásának, a zsidók elhurcolásának hiteles története. Nagyon sokat megtudtam az én szeretett városom történetéről, hiszen magyar történelemről mesélnek már több száz esztendeje itt a kövek. Nem véletlen, hogy az egri utcákon sétálva életre keltek az események. A férjem segítségével, aki egri szülésű, beazonosítottuk a hajdani terek, utcák nevét. Magamról azt mondhatom, Egerben élek, már több mint negyven éve, ám nem itt születtem.
Találtam egy fényképet, ahol a Heves Vármegye vezetői búcsúztatták a Donhoz bevonuló alakulatokat. Mély hatást gyakorolt rám úgy a fénykép, mint az újságban leírt búcsúztatás szövege, aminek egy részét szó szerint idéztem a regényemben. Sajnos a fénykép felhasználásához nem kaptam térítésmentes engedélyt, mert ha a regény kiadásra kerül, akkor az már kereskedelmi forgalmat is jelent, és a hitek és tévhitek szerint ez gazdasági haszonnal is jár egyben. Ebbe most itt, kár lenne bővebben belemenni.
A helyszíneim között szerepel Kassa visszacsatolásának ünnepének hiteles leírása. A regényben megemlítettem az erdélyi vasút megépítését is, ami személyesen érint, hiszen a visszacsatolt erdélyi Déda és Szeretfalva között megépülő vasútvonalon dolgozott az édesapám és a nagyapám is. Még ma is élnek leszármazottai, akiknek az ősei odavesztek idegen földön, a Don kanyarban.
Debreceni harcok, az egri kórház bombázása, Pest körülzárása, mai napig él a leszármazottak emlékezetében. A regényemben a szereplőim is megélték, átélték, elszenvedték.
A regény megírása, a dokumentumok felkutatása, a személyes emlékek feldolgozása sok és alapos munkát vett igénybe, amit végigkísért segítő támogatásával, kritikájával, szerkesztésével a férjem is. Nem mindig értettünk egyet, mert én inkább éltem volna az írói szabadsággal, és száguldoztam volna a történetben, míg ő ragaszkodott a történelmi hitelességhez, a helyszínek, időpontok pontos megjelölésével. Végső soron nem bántam meg, hogy elfogadtam a javaslatait, mert úgy érzem, sokkal valóságosabb a megírt regény.
Szintén igénybe vettem Nádasi Krisz szakértelmét, segítségét, amiben sok értékes tanáccsal látott el.
Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy Egerben nagyon kevés példány érkezett a könyvesboltokba, viszont az ország területén még több helyen lehet úgy a boltokban, mint az internetes kereskedelemben megrendelni, és örömmel tapasztaltam, hogy a határainkon túl is lehet kapni.
A két regényem utóéletéről, csak az interneten és személyes visszajelzésekből értesülök, reménykedek abban, hogy megtalálja a történelmi regényeket kedvelő olvasókat.
Egy kiemelt vélemény részlete a moly.hu oldalról:
„Az írónőnek ebben a regényében az előzőnél hangsúlyosabb szerephez jutnak az emberi kapcsolatokban fellelhető érzelmi reakciók. A szereplők szerethetőek, egyaránt átéreztem az örömüket és az őket kínzó fájdalmat. A szerző jó érzékkel, biztos kezekkel fonja össze a főhős és az őt körülvevő emberek életének, illetve a háború eseményeinek szálait, és vezet minket végig a 20-as, 30-as, 40-es évek mindennapjainak hol nyugodt, hol igen viharos időszakain. Az eseménysort kiváló megszemélyesítésekkel átszőtt, pazar tájleírások színesítik. Ha valaki megkérne, hogy soroljak fel 10 könyvet, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre, ez a kettő biztosan szerepelne a listámon. Örülök, hogy a polcomon tudhatom őket. A szerző mindkét kötetét jó szívvel ajánlom mindenkinek!”
Felejthetetlen, szürreális nap volt a második regényem megjelenése is a számomra. Nem gondoltam, amíg írtam a regényt annyi magányos órán át, hogy ennyi ember őszinte szeretetét kapom a könyvem megjelenése kapcsán. Köszönöm nekik a lelkesedést, amivel fogadták a könyvet. Persze ez vízválasztó is az ember életében. Erre sem voltam felkészülve, de ma már minden a helyére került. Napjaimban már nem érzem úgy, hogy át kell lépnem a saját korlátaimat, nem kell. Vagyok, aki vagyok, vagyok, aki mindig is voltam.